Bízni. Hagyni. Jelen lenni. – Mit tanít a sportszülőség a bizalomról?

Vasárnap hajnal van, mégis kelünk. Álmosan tésztát főzünk, szendvicset csomagolunk, gyümölcsöt készítünk, majd elindulunk a derengő nappal. A versenynapoknak van egy különleges hangulata. Ahogy az üres autópályán órákon át vezetek, valami megfoghatatlan nyugalom és izgalom keveredik bennem. Tudom, hogy ma „csak” kísérem a kamaszomat.

Azt a kamaszt, aki időnként minden határt feszeget. Aki néha kiborít, akinek a nézőpontjai sokszor erősen megkérdőjelezhetők.
De most hagyom. Hagyom, hogy önmaga legyen.

Az ő zenéit hallgatjuk. A kedvenc számaiból betesz az én listámra is, mert szeretné, ha látnám, kivé szeretne válni. Beszélgetünk arról, amit ő hoz be. Ma épp a második világháborúról és a francia forradalomról.
Hagyom, hogy ő vezesse a beszélgetést. Nem az én véleményem a fontos, hanem az ő gondolatai.

Aztán elcsendesedik. Nem töltöm meg a teret a saját gondolataimmal. Most nincs rá szüksége. Előkerül a fülhallgató és a könyv — koncentrál. Hagyom.

A versenyen ott vagyok a tatami szélén. Figyelek. Nem mondok semmit, csak ha kérdez. Már nincs rám szüksége: mindent megkapott.
Most csak bízom. Bízom benne, az edzőkben, a felkészülésben, a jelenlétében. De ha kellek, ott vagyok.

Hosszú út volt idáig eljutni. Nekem is.

Egész nap figyelem, ahogy dolgozik — nemcsak fizikailag, hanem fejben is. Látom, ahogy meccsről meccsre legyőzi önmagát. Ahogy kizár mindent, ami most nem szolgálja. Ahogy megéli a küzdelmet, tanul, hibázik, barátokat szerez, és közben élvezi. A célját egy pillanatra sem veszti szem elől — mégis: az oda vezető utat is teljes szívvel megéli.

Fantasztikus. Nekem csak jelen kell lennem. Nem kell megmondanom, merre menjen. Ő tudja.

És ez az, amiért annyira szeretem a coachingot is. Ott is „csak” jelen vagyok. Figyelek. Támogatok.
Az ügyfeleim is pontosan tudják, merre visz az útjuk — én csak a teret tartom hozzá, hogy megláthassák.

A mentoromtól kaptam az egyik legfontosabb tanácsot:
Bízz!
Bízz a folyamatban, a célban és az ügyfélben.

Most is ezt teszem. Bízom. A fiamban. A folyamatban. A saját céljában.

És te?
Bele tudod ebbe engedni magad, hogy bízz?
Hogy ne tereld, ne irányítsd, csak jelen legyél?
Hogy hagyd, hogy a saját útján menjen?

Nem megy egyik napról a másikra. Nekem is hosszú út volt idáig. De ha nem vagy tisztában önmagaddal, a legegyszerűbb helyzetben sem tudsz igazán támogatni.

Ha ismerős ez az érzés, és szeretnéd megtapasztalni, milyen az, amikor valaki jelen van, figyel, támogat — és segít megtalálni a saját megoldásaidat, beszélgessünk.

👉 Foglalj időpontot, és induljon el a változás.